2015. november 7.

2014. december 16.

Csíksomlyó rejtett történelme Márk József tollából

A vasárnapi nagymise után mutatták be Márk József ferences szerzetes Csíksomlyói mozaik című könyvét a csíksomlyói kegytemplomban.

 Erik testvér kérdéseire válaszolt József atya

A Borsodi L. László ferences sajtóreferens által szerkesztett kötet József atya Csíksomlyón töltött közel fél évszázados szolgálatának, tapasztalatainak merítése, a kegytemplom és a kolostor „rejtett történelmébe” nyújt betekintést.
A rendhagyó könyvbemutatón Urbán Erik ferences templomigazgató beszélgetett József testvérrel, a kötetből részleteket olvasott fel Borsodi L. László.
Márk József ferences szerzetes 1969-től a székelység nemzeti kegyhelyének őre, a kommunizmus idején kihalásra ítélt Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány azon kevés élő tagjainak egyike, akik nemcsak a második világháborút követő időszak egyház- és kisebbségellenes évtizedeinek viszontagságai között álltak helyt, hanem akiknek volt, kellett legyen erejük ahhoz, hogy a kommunista diktatúra bukása után, az 1990-es években haló poraiból életre keltsék Szent Ferenc erdélyi rendtartományát – méltatta a szerzőt a kötet előszavát jegyző Borsodi L. László.


Márk József a világhálón is terjeszti az Örömhírt

Mint elhangzott, Márk József indította el a csíksomlyói kegyhely első honlapját, az elmúlt években pedig blogot indított, és a közösségi oldalakhoz is csatlakozott, hogy így is eljuttassa a csíksomlyói Szűzanya örömhírét a világnak. A kötet részletesen ismerteti a kegyszobor és a búcsújárás történetét, ugyanakkor József atya úti élményei is helyet kaptak benne. Írásait sajátos, humoros előadásmód és közérthetőség jellemzi.
„Megköszönöm Istennek, hogy tehetséget és erőt adott, a Szűzanyának, hogy annyi szépet írhattam a somlyói szentélyről” – fogalmazott a könyvbemutató végén Márk József OFM.
Iochon Zsolt tudósitása; www.szekelyhon.ro

Csíksomlyó rejtett történelme Márk József tollából - videó



A vasárnapi nagymise után mutatták be Márk József ferences szerzetes Csíksomlyói mozaik című könyvét a csíksomlyói kegytemplomban. A szerzővel Urbán Erik ferences templomigazgató beszélgetett, a kötetet Borsodi L. László sajtóreferens méltatta.
Iochom Zsolt tudósitása; www.szekelyhon.ro

2013. március 19.

Provinciai reform



Az Erdélyi Ferences Provincia romlása és megújúlása.
A XVIII. században az Erdélyi Ferences Kusztódia szépen virágzott és fejlődött. 1729-ben megadta a Generális atya a Provincia rangot. Ekkor lett Szent István Királyról nevezett Provincia. A kolostorok szaporodtak Erdélyszerte. Megteltek rentagokkal. Élték a szép obszerváns-reguláris életüket. Szépen működött Csíksomlyón a nyomda és a ferences gimnázium.
Erre jött a leforrázás, a jozefinizmus kora.
II. József császár csak 10 évig uralkodott, 1780-tól, de az általa elindított áramlat 100 évig éreztette hatását a provinciában. T.i. beleszólt a szerzetesrend törvényébe, megváltoztatta, felforgatta azt. A  provinciát a megyéspüspönek rendelte alá. A papképző teológiát is. Megszüntette a szerzetesi  fegyelmet fentartó közösségi életet. A közös élet helyét a világi papi életforma vette át. Átalakították habitusukat is. Szűkebbre és sikkesebbre szabták. Színe fekete kellett legyen. Ezért nevezték ennek a kornak erdélyi ferenceseit „Fekete barátoknak.”
Ezt a modernizálást segítette elő az 1848 – 49-es magyar forradalom. Mert a liberális forradalmi eszmék elértek Erdélybe is. Felszabadulás a szabályok alól. Szabad eszmék és szabad cselekedeti normák jöttek divatba. Bizony, nagy kárt tett ez a korszak a ferences rendi életben.
A romlást fölmérve, a provincia regulárisabb tagjai reformot indítottak be, majd később hajtottak végre. (1880 – 1898 között.)  Ilyen reformszellemű atyák voltak:  P. Csiszér Elek, P. Dávid Antal, P. László Polikárp, aki egy időben definitor generális is volt. P. Simon Jukundián a kántor-tanító intézet alapítója Csíksomlyón. Előre akadályozták a reformot a fekete barátok, de sok küzdelem árán csak győztek a reformisták, 1898-ban.
A XX. század első felében jeles egyéniségek voltak:  P. László Polikárp, P. Csiszér Elek, P. Kóry Ottó és P. Trefán Leonárd. Ezen vezető egyéniségeknek működése rányomta bélyegét a reformra és helyre állt az observancia.
A reformhoz első lépést P. Csiszér Elek tette meg azzal, hogy levelet írt P. Dávid Antalnak, miszerint tapasztalva a laza szerzetesi életet a provinciában, nem lát szép jövőt, amelyben életét Istennek szentelve, megmentheti az örök életnek. Ezért át szeretne menni egy trappista kolostorba. Már beszélt is a trappista főelöljáróval. Kéri a  Provinciális atyától az elbocsátást. Antal atya azt felelte: „Te nem méssz sehová. Elég szigorúak a mi rendszabályaink, csak meg kell tartani a maga teljességében.”  Későbben kérte Elek atya a rendi vezetőséget, engedje meg, hogy négy klerikussal és egy laikus testvérrel elvonuljon a mikházi kolostorba és ott megéljék a ferences életet a regula szerint. Megnyerte az engedélyt, el is vonult, azonban ez az állapot nem volt fenntartható egy évnél tovább, mivel a provincia nem támogatta, sőt ellenezte a kezedeményzést.
Mégis elindult valami, ami az elkövetkező évtizedben beteljesedett. Mind többen álltak a reformátorok pártjára. Még a vajdahunyadi teológusok is. A reformnak híre eljutott Rómába. „A Rend Miniszter Generálisa, del Vago Bernardin örömmel kívánt szerencsét a kezdeményezéshez,” – olvassuk a Provincia történetében. P. László Polikárp, mint tartományfőnök kedvezett a reformistáknak, amikor 1889-ben átadta a vajdahunyadi kolostort a noviciátussal és a teológiai tanulmányi intézettel együtt a „Rekollektus családnak.” P. László Polikárp lett a lektor, Dávid Antal atya a gvárdián, Csiszér Elek atya a magiszter. 1894-ben már öt kolostor volt a reformisták kezében. A Miniszter Generális 1898-ban leváltva a „feketék” tanácsát, megreformáltakat nevezett ki új tanácsosoknak. Ezzel beteljesedett a reform.
A régi életmódhoz ragaszkodó szerzeteseket nem dobták ki a rendből, hanem összegyüjtötték a dési ferences kolostorba, ahól folytathatták „fekete” barát életüket, de nem költözhettek el onnan más kolostorba. Az utolsó házfőnökük P. Kozma Döme volt.  
Meg kell emlékeznünk még külön  P. László Polikárpról, akit a Rend olyannyira becsült, hogy beválasztották a Rend Legfensőbb Tanácsába, Rómában. Ezért évente hónapokat kellett töltenie a római Tanácsban.   
Jeles egyéniségek voltak még P. Kóry Ottó, aki 1903-tól 1911-ig volt provinciális.
P. Csiszér Elek 1911 – 1914-ig volt tartományfőnök.
 Ezek már a megújúlt rendi szellemben kormányozhatták a Provinciát.
P. Dávid Antal






  

2013. január 23.

A kolostor kincsei VIII.


Iskoladráma, Misztériumdráma és Passziójáték Csíksomlyón

Az iskoladráma tanintézetekben diákok által előadott vallásos-morális célzatú, általában bibliai vagy történeti tárgyú színjáték. A középkori vallásos színjátékokból alakult ki, majd elvilágiasodott. Szerzője általában az iskola tanára. Már a középkor rendi iskoláiban előfordult.             
A csíksomlyói gimnáziumban az 1721-1774-ig tartó iskolai években rendszeresen adtak elő a diákok iskoladrámákat (színműveket). Ezeket a színműveket évről-évre a tanárok írták, vagy a mástól átvett darabokat átdolgozták és úgy kerültek előadásra. Ez volt a népszínmű első formája a Székelyföldön.
Misztériumdrámának nevezték az iskoladrámáknak azon formáját, amikor a színmű témája vallásos tárgyú volt és az üdvtörténethez kapcsolódott. Különösképpen a jónak és a rossznak harca testesült meg ezekben a színjátékokban, amelyre a megváltó Krisztus tette fel a koronát, amikor megváltói kereszthalálával letörte a Gonosz hatalmát és megváltotta az embert. 
A misztériumdrámák eredetileg úgy kezdődtek, hogy a hittanítást, bibliai történeteket a lelkipásztorkodó papság, miután elméletileg előadta a híveknek, gyermekekkel, diákokkal meg is jelenítette színdarab formájában. Így könnyebben érthetővé váltak az isteni örök igazságok, vagy az üdvtörténet eseményei. Szent Ferenc rendjének legfőbb tevékenysége a prédikáció és az ebből kifejlődő műfajok voltak: passzióéneklés, Mária-siralmak, betlhemes pásztorjáték… A leggazdagabb magyar ferences színjátékok hagyománya éppen Csíksomlyón alakult ki. 1721-től vannak az első feljegyzések. Tartottak egészen 1782-ig. Évkiesésekkel később is fordultak elő misztériumjátékok. K.b. 67 magyar dráma, ezek közül 41 passiójáték  maradt fenn, többségük kéziratban. Hat misztériumjáték nyomdai kiadásban is megjelent: az 1751-es, 1752-es, 1759-es, 1766-os években írt színműveket Fülöp Árpád adta ki Budapesten 1897-ben; Ugyancsak az 1775-1776-ban írt misztériumjátékokat Alszeghy Zsolt és Szlávik Ferenc Budapesten 1913-ban. Legújabban kiadásra kerültek: Ferences iskoladrámák I. Csíksomlyói passiójátékok, 1721-1739. Sajtó alá rendezte: Demeter Júlia, Kilián István és Pintér Márta Zsuzsanna Budapest, Argumentum - Akadémiai  kiadó 2009. Egy előbbi kaidvány ugyanezen szerzőktől: „Nap Hold és Csillagok, velem zokogjatok.”  Csíksomlyói passiójátékok a 18. századból. Argumentum kiadó, Budapest 2003. -  A témával kapcsolatos kiadvány:  Medgyesy Norbert: „A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere”  címmel. Piliscsaba – Budapest 2009. Ezen témával kapcsolatban bárki bővebb ismeretekre akar szert tenni, ajánlatos beszerezni ezen kiadványokat.
A passiójáték a középkori misztériumjáték legismertebb alfaja; a bibliai történetnek Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit dramatizáló színjáték. A műfaj fénykora a késő középkorra esett. A középkori ízlésű népies passiójátékok a 16. század végén megszűntek, a passió dramatizált színre hozása azonban később is szokásos volt az iskolai színjáték és a népi játékok keretében. A magyar irodalomban a barokk időszakában volt népszerű a passiójáték.  
Hol és mikor adták elő a diákok a misztériumdrámákat? Első alkalmakkor a mostani Gyermekotthon helyén eredetileg épült gimnázium nagy termében. Később épült egy nagy színjátszó ház, fából, amelynek szélesre tárható ajtói voltak. Amikor a nézőközönség nem fért be a terembe, kinyitották az ajtókat és kívülről is láthatták az előadást. Voltak szabadtéri előadások: A Kissomlyó hegy aljában, a mostani keresztúton (Jézus hágóján), a két Somlyó-hegy közötti nyeregben, vagy a templom előtti téren. A hagyomány azt tartja, hogy olyan hűen és élményszerűen játszották a diákok a misztériumdrámát, hogy egy alkalommal, a néző sereg - felháborodásában - kövekkel dobálta meg a Krisztust kínzó és keresztre feszítő zsidókat alakító diákokat. Az előadások ideje különbözőképpen változott: Nagypénteken, Pünkösdkor, Úrnapján, Szent Antal ünnepén...

Ezzel a témával kapcsolatos tanulmány: PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA: A csíksomlyói iskoladrámák



 
 

2012. december 4.

A kolostor kincsei VII.




Simon Jukundián
Az Erdélyi Ferences Provinciának jeles egyénisége a XIX. században P. Simon Jukundián. Érdemes életére és tevékenységére ráfigyelnünk.  
Csíkszentkirályon született 1813-ban, tanulmányait a ferencrendiek csíksomlyói gimnáziumában végezte. 1830-ban lépett a Ferenc-rend tagjai közé. 1837-ben pappá szentelték, majd Désre küldték tanítónak. 1839-1840-ben Csíksomlyón tanított, majd Vajdahunyadon és Marosvásárhelyen. 1844-1848 között újra a csíksomlyói gimnázium tanára volt. Több erdélyi ferences rendházban töltött be házfőnöki tisztséget. 1852-1853-ban Szászvároson, 1854-ben Fogarason vikárius, 1856-ban Nagyszebenben házfőnök, 1856-ban Brassóban házfőnök és gimnáziumi tanár. Életének jelentős szakaszát Csíksomlyón töltötte. Kilenc évig volt a csíksomlyói ferences rendház főnöke. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány életében is jelentős szerepet töltött be. 1892-ig viselt valamilyen tisztséget a rendtartomány tanácsában, háromszor választották tartományfőnökké 1875 és 1883 között.
Haynald Lajos erdélyi megyéspüspök elhatározta Csíksomlyón tanító- és kántorképző iskola alapítását. Ennek a feladatnak megvalósítására P. Simon Jukundiánt választotta ki, aki már eddig is az egyházi zenében jártaságra tett szert. Haynald püspök 1858 tavaszán kiküldte Bécsbe, azzal a feladattal, hogy a bécsi ferences kolostorban lakozva, a Szent Anna elemi főreál és alreál iskolában elsajátítsa a tanítóképzés akkor sajátos módját. A tanulmányi útról hazatérve P. Jukundiánt kinevezte az 1858 október 4-én megnyilt, csíksomlyói első Erdélyi Katolikus Tanító-és Kántorképző intézet élére. Ennek az intézetnek huszonöt éven át, 1883-ig volt igazgatója.
Simon Jukundián a csíksomlyói tanítóképző intézet igazgatójaként és rendes tanáraként a tanítóképzés magyar nyelvű jellegét és nyilvános jogát biztosította. Voltak olyan iskolai évek is, amikor egymaga 37 órában oktatta az előírt tantárgyakat. Az intézet az ő irányítása alatt 255 ének- és zeneoktatásra alkalmas tanítót képezett ki. Csíksomlyói tartózkodása alatt a kegytemplom orgonáját újjászereltette, (Kolonics István mesterrel), renováltatta a kolostort és a templomot. 1880-ban a tanügy területén kifejtett tevékenységéért Királyi Lovag Kereszttel tüntették ki, amelyet július 29-én ünnepség keretében vett át. 1883-ban, 70 éves korában lemondott igazgatói állásáról. 1883-1886 között Nagyszebenben volt a rendház főnöke, majd 1886-1892 között a kolozsvári rendházban tartózkodott. 1887 augusztus 7-én a ferences rendtartomány tanácsának körében ünnepelte áldozópapságának 50. éves jubileumát. Kolozsvárról visszakerült Nagyszebenbe (1893-1894), ahol 1894. április 22-én tüdőgyulladásban halt meg, életének 81. évében.
Írói álnevei: Kincseszegi Vidor, Fenyőszegi Pikó.
Tevékenységének kézzel fogható hagyatéka az a Katholikus Egyházi Énekkönyv, amelyet saját kezüleg szerkesztett, modern kottával ellátva a vezérszólamot. 1869-ben adta ki először énekeskönyvét, melynek a Kájoni János-féle Csíki Cantionale volt az alapja. Ebben mintegy 97, a nép ajkáról gyűjtött éneket közölt. Összes énekfeljegyzése 230 ének. Sok énekszöveget javítgatott, vagy átírt. Több énekszöveghez dallamot szerkesztett.
Közismert énekszövegei, amelyet a Szent Vagy Uram is átvett: Ébredj, ember mély álmodból (Adventi ének),  Az Ige megtestesült (Karácsonyi ének),  Dicsőség mennyben az Istennek (Karácsonyi ének), Krisztus teste és szent vére (Szentségi ének).  Végül megjegyzendő a közismert Mária-ének, Hozzád fohászkodunk, amelynek csak a dallamát írta P. Simon Jukundián.
Érdemei közt egyik legnagyobb, hogy Kájoni János emlékét ápolta, kiemelve az ismeretlenségből. Csíksomlyón összegyűjtőtte, rendszerezte és külön könyvtári jelzettel jelölte meg Kájoni János munkáit. 1878-ban Bécsben restauráltatta a nyomda épületében megtalált Kájoni János portréját. Ezután a festményről 15 fényképmásolatot készíttetett. Egyúttal megírta és a somlyói ferences nyomdában kinyomtatta Kájoni életrajzát. Továbbá, 1879-ben megszerezte Kézdipolyánról a kolostori könyvtárnak a Kájoni által szerkesztett és kinyomtatott nagy énekeskönyvet, a Cantionale Catholicumot (1676).








2012. november 22.

A kolostor kincsei VI.



Losteiner Leonárd    
Losteiner Leonárd életéről és munkásságáról rendtársai, Boros Fortunát, György József és Benedek Fidél írtak bővebben. Kolozsváron született 1744-ben. 1761 szeptemberében öltötte magára a ferences rend ruháját. A derék és tudós P. Botár Joákim provinciális vette fel. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, feltehetően a jezsuita atyák Farkas utcai kollégiumában. A noviciátus éveit Medgyesen és Székelyudvarhelyen töltötte, ezután filozófiát tanult az esztelneki intézetben. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt végezte a kolostorban 1729-től működő Studium Generale-n, vagyis a teológiai főiskolán. 1768-ban szentelték pappá. Nagy munkabírású, megbízható szerzetes volt, akire elöljárói folyamatosan felelős rendi tisztségeket ruháztak. 1773-1790 közt a Studium Generale lektora és tanára, ahol egyháztörténetet is tanított. Egy ideig Kapjonban, Dés filiájában lelkész, és Haller Antal gróf káplánja (1770-1771), Széken (1792), Medgyesen (1795) és Mikházán (1796-1800) házfőnök, majd 1801-1804 között definitor. Mint a tartomány levéltárosa, az archívum okleveleit felvételezte és rendezte. Így a levéltárat alaposan megismerte, és adatait később, művei megírása folyamán fel is használta. Péterffi Márton tartományfőnök, aki többek között elrendelte a kolostorok háztörténetének szabályos és folytatólagos vezetését, a provincia kronológusának nevezte ki. 1802-től az 1826-ban bekövetkezett haláláig Csíksomlyón élt, alkotott, és rendezte a kolostor levéltárát. Az új somlyói templom építésének vezetője és legfőbb mozgatója volt. Történeti munkásságának legfontosabb eredménye a csíksomlyói ferences kolostor és az erdélyi stefanita rendtartomány története, a Cronologia és a Propago vitis. A 18. század végéről még a Theatrum orbis christiani Hungarico-Transylvanicum című egyetemes világtörténetét ismerjük. A Chronologia topographico-chorographica című kézirata jelentős hely- és művelődéstörténeti forrásmunka, megismertet a csíksomlyói templom, a kolostor és környéke történetével az alapítástól 1777-ig. A négy részre tervezett Propago vitis című munkája bemutatja az erdélyi ferences tartomány történetét, valamint az általános rendi eseményeket 1786-ig. Műve negyedik része, amelyben az egyes kolostorok történetét tárgyalta, elveszett vagy valahol még lappang.
A csíksomlyói Szűzanya nagy tisztelője volt, csodatevéseiről készített
tanúkihallgatásokat a levéltárban tanulmányozta, rendszerezte, és a kolostor történetét
tárgyaló kéziratában be is másolta.
Losteiner tudósi egyéniségét csak a kéziratban maradt életműve és levelezése feldolgozása után tudjuk a maga teljességében megrajzolni és értékelni. Munkái minden szempontból jellemzik tudományos elkötelezettségét és a 18. század második felének rendi történetírásban elfoglalt megbecsült helyét.
(Forrás: Muckenhaupt Erzsébet: A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-a. Csíkszereda, 2009. 24-25. old.)







2012. november 5.

A kolostor kincsei V/3/g

Kájoni János: Fekete könyv

 
Liber Niger (16831684). Kájoni kusztódiatörténete, amely fekete, vaknyomásos brassói bőrkötéséről kapta nevét, minden utána következő ferences rendtörténet kiindulópontja, amely ma kritikai kiadásban és fordításban is kézbe vehető. Ez az értékes forrásmunka betekintést nyújt a 17. századi Erdély mozgalmas vallási életébe és leírja az erdélyi ferences kusztódia 1640. évi megalapítását. Hely- és művelődéstörténeti szempontból jelentősebb a kézirat utolsó fejezete, amelyben Kájoni közölte a csíksomlyói kolostor rövid történetét. Felsorolta jótevőit, a templom és kolostor gazdag felszerelését (klenódiumok, könyvek) és a később, a 19. század elején lebontott csíksomlyói ferences templom legrégebbi fennmaradt leltárát (1683). Kájoni művét rendtársai folytatták. A kötet az erdélyi ferences rendházak 18. századi rövid történetével zárul.

 

A kolostor kincsei V/3/f


Kájoni János: HERBARIUM


Ortus Sanitatis.  A csíksomlyói ferences kolostor egyik igen érdekes és értékes könyve az a latin nyelvű, 1511-ben Velencében megjelent Ortus Sanitatis című növénytani munka, amelybe P. Kájoni János több helyen lapszélbejegyzést tett. Ehhez az eredeti munkához Kájoni János köttetett egy saját kézzel írt függeléket, magyar nyelven, részben közelebbi hazájában található növények leírásával. A növények nevét megadja latin és magyar nyelven. Leírja a növény természetét és gyógyászati hatását. Egészségügyi emberek sokszor megcsodálják, hogy sokoldalú tevékenysége mellett, még erre is kiterjedt a figyelme.
Ezt a Kompendiumot nevezzük magyarul Füvészkönyvnek.  Befejezésül a szárhegyi kolostorban szerkesztett Tartalomjegyzéket csatolt hozzá latin és magyar nyelven. A mintát ehhez a magyar füvészkönyvhöz Beythe András, Németújváron 1595-ben nyomtatott herbáriumából vette. Kájoni János egy bejegyzésében azt is leírja, hogy a velencei kiadású könyvet 1672-ben szerezte meg. Továbbá jelzi, hogy ezzel egyidőben brassói kompaktorral egybeköttette a nyomtatott könyvet és a kéziratos herbáriumot.  Előzőleg, a 17. század első felében, a velencei kiadású Ortus Sanitatist Szárhegyi Literáti János iskolamester adományozta Kászoni Gergelynek. Ezután a somlyói kolostor könyvtárába került. A becses könyv 1664-től szerepel a rendház inventáriumában.